Az alkohol hatásának vizsgálatára már sok állatkísérlet történt, nem kevés ilyen kutatás egereken folyt, de az emberi alkoholizmus és az egerek lerészegítése között alapvető különbségek vannak. A kísérleti állatok csak akkor itták a szeszt, ha semmi másféle folyadék nem volt elérhető és csak úgy váltak részeggé, ha a kutatók beléjük töltötték az alkoholt.
Grahame professzor úgy gondolkodott, hogy olyan egereket kell kitenyészteni, melyek úgy viselkednek, mint az alkoholista emberek: szükségük van a szeszre, mind többet isznak belőle és annyit fogyasztanak, ami meghaladja azt a mennyiséget, mint amit a májuk elbontani képes. Az alkoholszakértő 1997-ben kezdte annak az egértörzsnek a kitenyésztését, amelyik az előbbi feltételeknek megfelelt és új vizsgálatait már ezeken az állatokon végezte.
Az új egerek 40 generáció után minden kirakott folyadékból az alkoholt választják és annyit isznak, hogy véralkoholszintjük háromszor olyan magas, mint az autóvezetés esetén azonnali leállítás amerikai értéke. Ehhez testsúlyra számítva, annyi szeszt kell elfogyasztaniuk, mint a legsúlyosabb alkoholista embereknek - olvasható a tanulmányt ismertető Addiction Biology szakfolyóiratban.
Az Egyesült Államokban becslés szerint 17,6 millió súlyos alkoholista él és a szakemberek véleménye szerint ezek kezelhetők, de nem gyógyíthatók. Jó lenne, ha sikerülne olyan genetikai eltéréseket kideríteni, melyek az alkoholizmus hátterében előfordulnak és az új kísérleti állatok kitenyésztése ezt esetleg lehetővé teheti.
Az egerek génjei 80 százalékban megfelelnek az emberek génkészletének és ezért itt megközelíthető volna Grahame professzor szerint az alkoholszenvedély kezelése, ha ebben tényleg van szerepe a genetikának.
"Az új, alkoholista egértörzs lehetővé teheti, hogy jobban megértsük azokat az alapvető agyi mechanizmusokat, amelyek a szesz fogyasztásával kapcsolatosak, megismerjük a toxikus hatás hátterét és így közelebb jussunk a gyógyításához" - nyilatkozta a kutatás vezetője.